Let me... 3. fejezet

Kicsi Mia

Abban a pillanatban, mikor elköszöntem tőle, éreztem, valami megmoccant bennem. Nem tudom szavakkal leírni, mit éreztem, egyszerűen csak más volt ez az érzés, mint azelőtt. Már valahogy nem szórakoztatott a Max-al vívott húzd meg – ereszd meg, nem volt annyira fontos, hogy a suli legmenőbb csaja vagyok, csak azokat a drága történelem órákat vártam, amikor nem menekülhet el előlem, tudniillik ma csütörtök van és a héten csak egyszer találkoztam Drake-el, történelem órán, mikor a padtársam, egyébként láthatóan kerül. Ő azt állította, mikor rákérdeztem, hogy nem kerül, egyszerűen csak máshol van órája, de tudom, hogy ez nem igaz. Stacy öt órán az osztálytársa és Stacy-vel szinte minden szünetben találkozok.
- Szia Zo! – jött oda hozzám Max, ezzel sikeresen kizökkentve az elmélkedésemből. – Csini vagy! – mondta és nyomott egy puszit az arcomra. Nem értem, ezeket miért csinálja, de most az egyszer jól esett. Nem mindig hülye Max, csak mikor játsza az agyát a haverjai előtt. – Figyi! – kezdett bele bátortalanul. – Arra gondoltam, hogy oké, nem jött be a macsó stílus, de adnál nekem még egy esélyt? Csak annyit kérek, hogy ülj át mellém matekra és figyeld meg, hogy tudok én, ha akarok, mert nagyon bejössz! – mondta, de én már csak a fülemmel figyeltem oda, az agyam teljesen máshol járt, ugyanis kb. 5 méterre tőlünk láttam, amint Drake kézen fogva megy be a suli épületébe egy finoman szólva is emos csajjal. Pici volt, cuki és azt hiszem két évvel volt tőlünk fiatalabb. Előző évben odajött hozzám az ebédlőben és megkínált muffin-al, amit ő csinált saját kezűleg. Mi is volt a neve? Valamilyen Mia azt hiszen Strasshof, igen, igen, Mia Strasshof volt. Aranyos lány, meg kell vallani, de még nagyon kicsi. Most is ahogy láttam innen messziről, önmagát nem meghazudtolva fekete cipő és harisnya, egy farmershort, fekete póló és sapi volt rajta. Tetszett a stílusa és magával a lánnyal se lett volna semmi bajom, ha nem Drake fogná a kezét, de így… így már azért nehezebb a helyzet.
- Hahó! Zoe! Akkor? Mi a válaszod? Kapok még egy esélyt? – kérdezte tőlem Max a szemem előtt integetve.
- Igen. Kapsz. De ne játszd az agyad a haverjaid előtt, mert akkor fel is út le is út! – mondtam, miközben nyomatékosítván mondandóm a felt és a le-t mutattam is.
- És még az is lehetséges, hogy a végén összejössz velem? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Az is. Most viszont menjünk órára! – mondtam neki, aztán belém hasított a felismerés, hogy történelem órával kezdek és hirtelen már semmi kedvem nem volt bemenni a terembe, de erőt vettem magamon és elblattyogtam a szekrényemhez kivenni a töri cuccom, aztán tovább sétáltam egészen addig míg be nem fordultam a folyosóra is, ahol épp azt láttam, hogy Drake és Mia összeragadva, egymásba gabalyodva csókolózik. Basszus! Én is pici vagyok, de ez a csaj mini! Alig ért Drake válláig, pedig én is csak az álláig értem. A szívembe hasított, mikor megláttam őket csókolózni. Aranyosak voltak. Talán nem is nekem fájt, hanem az egómnak, hogy magamban már eljátszottam a gondolattal, hogy Drake és én. Megtorpantam tőlük kb. 3 méterre. Döntenem kellett. Vagy tovább megyek tudomást se véve róluk, vagy nem megyek be órára, mert ha kések, azzal elárulom magam. Szerencsémre megérkezett a felmentő sereg egy olyan személy mivoltában, akire álmomban se gondoltam, hogy egyszer így nézek majd. Max, abban a pillanatban fordult be a folyosóra, mikor én épp el akartam menni az orvosiba.
- Na mizu Zoe? – kérdezte, miközben átkarolta a nyakam. – Hova? Hova? –tette még hozzá jókedvűen.
- Nem akartam őket zavarni. – mondtam suttogva, mert közben elindultunk. Nem akartam, hogy Drake meghalljon.
- Max. Egy kérdés: Ülhetek melletted? Olyan gáz Drake mellett. Néha még a hideg is kiráz tőle! – panaszoltam Max-nek, persze ez nem pontosan igaz. Tényleg kiráz a hideg, de inkább jóleső borzongásnak nevezném és nem gáz, hanem zavarba ejtő mellette ülni. Túlzottan izzik, szikrázik a levegő, túlzottan vonz. Mikor elhaladtunk Drake-ék mellett Drake utánam szólt:
- Zoe! Beszélnünk kéne a projektről, amit együtt kell csinálnunk! Megvárnál? – mondta én meg azt se tudtam, miről beszél és ennek Max hangot is adott.
- Milyen projekt? – kérdezte a maga Max módján.
- Ne az én bajom legyen már, hogy nem figyelsz, őstulok! – szólt vissza, mire Max bedühödött. Odanyomta a falhoz Drake-et, mire szegény kis Mia úgy összerezzent, mint egy kis mangafigura. Láttam rajta, hogy a könnyeivel küszködött, mikor agyában lepörgött, hogy mindjárt látja, amint péppé verik újdonsült párját.
- Ne csinááááááld! – kiáltott rá a maga kis vékony hangján Max-re, mire Max csak egy lenéző mosolyt engedett Mia felé.
- Akarod, hogy a csajod előtt verjelek szét Willis? – kérdezte ugyan olyan idegesen, mint volt 2 perce.
- Gyerünk! Ne legyél gyáva! – provokálta Drake, majd jött az első jobb egyenes Max részéről.
-  Max! – kiáltottam rá és megfogtam magasba emelt öklét. – Nehogy kicsapasd már magad egy hősködő baromért, mert igen, Drake, az vagy! – mondtam a fiúknak. – Felőlem sulin kívül úgy veritek össze egymást, ahogy akarjátok, de az biztos, hogy magatok közt rendezitek el, mert nem vagyok hajlandó egyikőtöket se kihúzni a szarból! Dedós barmok vagytok, akik még nyalókát érdemelnek nem barátnőt! – osztottam ki őket, majd nagy sunggal beviharzottam a terembe és becsaptam magam után az ajtót. Mondanom sem kell, Max egyből utánam rohant.
- Zoe! – szólt és a kezem után kapott. Mikor megfordultam és záródott be mögötte az ajtó, de még tökéletesen jól láttam, amint Drake utánam néz, miközben barátnője simogatja, puszilgatja az arcát.
- Mondd! – válaszoltam nyeglén.
- Kérlek, bocsáss meg! Drake egyszerűen megőrjít! – mentegetőzött.
- Rendben, most viszont én leülök Drake mellé. Majd óra után beszélünk még! – mondtam neki és elfoglaltam eredeti helyem. Egy pillant múlva Drake is bejött és leült mellém. Csak akkor vettem észre száján lévő repedését, amit Max ökle okozott.
- Szia! – mondta.
- Miért vagy vele? – szegeztem neki a kérdést.
- Mert jó fej csaj és nem szándékszom úgy táncolni, ahogy te fütyülsz! – mondta.
- Kedveled? – kérdeztem.
- Igen.
- És engem kedvelsz?
- Még nem döntöttem el. Egy biztos: Vonzódom hozzád, épp ezért kérem át magam Mr. Smith órájára. Nem akarom megcsalni Miát.
- Vérzik a szád! – mondtam neki, majd elővettem egy zsepit és ásványvizes flakonom szájára téve bevizeztem, majd felemeltem állánál fogva és elkezdtem letörölgetni a vért.
- Áu! – szisszent fel, mikor hozzáérintettem a zsepit.
- Nyugi! Mindjárt kész! – nyugtattam több-kevesebb sikerrel. Mikor sikerült letörölnöm, leragasztottam. Az egész művelet nem vett 5 percnél többet igénybe, mi mindketten mégis vérvörösek voltunk a végére, aztán bejött Mr.Morris. Az óra csigalassúsággal járt, és a tanár úr is különösen unalmasan magyarázott ma, de nekem egész óra alatt görcsben volt a gyomrom, mert nagy dobásra készültem. Mikor megszólalt a csengő, Drake szinte azonnal felpattant a helyéről, és indult az ajtó felé, de elkaptam a kezét és gyorsan ennyit mondtam neki:
- Suli után találkozzunk a suli mellett hátul, ahol nem szoktak lenni! Egyedül gyere! – mondtam neki már-már könyörögve, mire ő csak hosszan lehunyta a szemét jelezve ezzel egy oké-t.