3/22/2015

Let me... 5. fejezet

A vörös Infiniti

Bágyadtan pislogva tekintgetek magam elé, mikor hallom ébresztőórám zavaró csörgését. Szélesre tárom karom a hatalmas ágyon, majd a másodperc törtrésze alatt patan ki a szemem, ugyanis egy forró, csupasz mellkasb ütközik a kezem.
- Jó reggelt! – mosolyog rám a most épp kócos hajú Drake.
- Te hogy ker… - kérdezném, miközben bevillannak a képek a tegnap estéről. Áthozta a táskáját, majd elkezdtünk lelkizni, én sírtam, ő meg magához ölelt és elkezdtünk csúkolózni, aztán felhozott a szobámba és berakott az ágyamba én meg magamra rántottam aztán elaludtam. – Ó anyám. Bocsi!  - csaptam a homlokomra.
- Semmi baj. Örülnék neki, ha mindig ezt tennéd velem! – kacagott egy hatalmasat. – Hogy legyen a ma? – kérdezte, miközben magához akart ölelni.
- Úgy, hogy én most elrohanok lezuhanyozni, aztán a tied a fürdő, amíg felöltözök és sminkelek, gyors kaja és rohanunk suliba. – vázoltam.
- Basszuuuus! Rohannom kell Miáért! – ugrott ki az ágyból.
- Menj előre akkor! – szóltam utána, és kinyitottam a szekrényem ajtaját, majd kiszedegettem, amit fel akarok venni. Alig hogy bement, néhány perc múlv már ki is jött Drake, hanyagul csípőjére tekert törölközőben.
- Tied a pálya! – mondta, majd elfordult én pedig gyorsan beslisszoltam a fürdőbe. Nagyjából háromnegyed óra múlva már azon vitáztunk, hogy mennyire sok ideig készül egy csaj, aztán végig nézett rajtam és megszólalt :
Untitled #149
- Szerited mit szólna Mia, ha azt mondanám, hogy azért nem értem oda érte időben, mert leszaggattam rólad a ruhát?! – kérdezte szemöldökét rosszfiúsan felhúzva.
- Hátrébb az agarakkal macsókám! Siess a barátnődért! – mondtam neki „kicsit sem” flörtölős hangnemben, mire ő elrohant én pedig bepakoltam a kocsiba a cuccokat. Nem tudtam, mit csinálok, vagy mit miért teszek. Nem tudtam, mire volt jó, hogy tegnap este Drake-kel aludtam, azt meg pláne nem tudom, miért kezdek belesimulni a szerető szerepbe. Ahogy ezen töprengek újból és újból felhúzom magam a viselkedésem naivságán és kislányosságán, aztán megmagyarázom magamnak a viselkedésem azzal, hogy tudom, hogy az enyém lesz… de azért lássuk be: Miért lenne az enyém és csakis az enyém, amikor így is odaadom magam neki előbb vgy utóbb?! Aztán gondolatmenetemből egy dudálás ébresztett fel.
- Elvigyelek Zo? – kiabált nekem oda Max. Erre nem is válaszolva elővettem vörös infinitim kulcsát és bepattantam. Max hátrébb gurult a kocsibejáróról, majd mint egy testős, követett.
- Jó reggelt! – ölelt magához, mikor kiszálltam a kocsiból.
- Neked is! Mizu? – kérdeztem, majd roppan nagy Déja Vu-m lett. Megláttam Drake-et Miával kézenfogva sétálni be az iskola épületbe és hírtelen könnybe lábadt a szemem. Nem vehetem el ettől a lánytól! Nem. Ő túl törékeny hozzá! Ezt nem tehetem meg…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése