- Jó volt, de nem az esetem Max… jegelem… - válaszoltam és keserűen húztam egyet a számon, miközben mentünk a folyosón a szekrényünkhöz.
- Áu! – szisszent fel valaki a padló irányában. Egy fiú. Fekete haj, kék szem, zord, megtört, de vonzó arcvonások… szép száj… és rocker külső…
- Jajj! Bocsáss meg! Nem vettem észre, hogy itt vagy! – mondtam neki, mikor rájöttem, hogy az imént belerúgtam.
- Persze! Hisz a magad fajták nem vesznek rólam tudomást! – esett nekem.
- Hogy micsoda?! Hát te hülye vagy! Az előbb kértem bocsánatot! – mondtam neki, majd otthagytam. – Ki volt ez a srác, Stacy? – kérdeztem.
- Az a kretén a földön? Drake Willis… idióta… nem hozzád való, baba! – mondta Max és meg akart csókolni.
- Hagyj már békén, Max! Megmondtam tegnap, hogy majd még átgondolom, az ajánlatod és majd kereslek! – próbáltam levakarni magamról.
- Gondoltam, megkönnyítem a helyzeted és nem kell választanod… egyszerűen csak a csajom leszel és kész! – mondta.
- Hagyj! – válaszoltam neki, és otthagytam. – Ma mindenki hülye vagy én vagyok az? – kérdeztem Stacy-t.
- Inkább a többi, mint te! – válaszolta nevetve. – Na nekem itt lesz órám, puszi!! – köszönt el tőlem és bement a termébe.
- Jó reggelt fiatalok! Bemutatom az új osztálytársatokat! Drake Willis-t! Eddig magántanuló volt, a nyári iskolában már egy páran megismerhettétek. – jött be Mr. Morris, történelem órára Drake-kel az oldalán.
- Sziasztok! – köszönt halkan.
- Lúzer! – kiabálta Caleb, Max egyik barátja, Drake képébe, mikor bemutatkozott.
- Igen, nos… ő Caleb… szerintem ülj Zoé mellé… ott nem lesz baj… - mondta Mr. Morris és odaültette mellém.
- Na de jó. – zsörtölődött, miközben halk puffanással levetette magát mellém a székre.
- Zoe Young. – nyújtottam neki kezet. Rám nézett, majd finoman ellökte kezemet, aztán fülhallgatót dugott a fülébe, felvette fekete kapucniját, összekulcsolta a kezét és igyekezett nem foglalkozni a külvilággal. Mr. Morris vagy nem vette észre, hogy Drake nem figyel, vagy egyszerűen nem érdekelte, de nagyon jól játszotta a szerepet, hogy leszarja. Egy perccel csengő előtt, Drake kivette a fülhallgatót a füléből, bezárta a könyvét, felvette a táskáját és kintebb tolta a székét, majd mikor megszólalt a csengő, felállt a helyéről azzal a mozdulattal, ahogy Mr. Morris elköszönt. Nem tudott kimenni a székemtől és idegesen megpróbálta minél könnyebben betolni. De nem sikerült neki és Max-ék megtalálták.
- Hé Drake! Tudod, nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem neked nincs jó helyed a csajom mellett. Takarodj el! – mondta neki Max.
- Nem vagyok a csajod, Max! – szóltam rá.
- Az nem fontos. Az a fontos, hogy ez a kis csíra eltűnjön innen! – mondta és meglökte. Drake zordan, lefele tekintve a padlóra tűrte a lökést, de látszottak rajta rejtett agressziói elfojtásának mozdulatai.
- Hagyj! – morogta összepréselt ajkai között vészjósló hangon.
- Mert ha nem? Mi lesz akkor kicsi fiú? – provokálta tovább Max.
- Max! – fogtam meg a karját. – Hagyd békén! – szóltam rá és abban a pillanatban legszívesebben tüzet okádtam volna, mint egy sárkány. Nem bírom, ha az emberek bántják egymást.
- Te ebbe ne szólj bele baba! Az okos kis buksid nem gondolkozásra való! – mondta, miközben megsimogatta a fejem.
- Hát a Te okos buksid meg végképp nem… szegénynek a képessége sincs meg a gondolkozásra! – mondta, majd arrébb löktem és ott hagytam, miközben Drake-et a karjánál fogva magammal húztam.
- Hagyj! Nem szorulok mások segítségére! – mondta.
- Miért nehéz legalább csak egyetlen egyszer kimondanod, hogy köszi? – estem neki.
- Mit köszönjek? Azt, hogy reggel belém rúgtál? Azt hogy a legjobb barátom a Te édes kis testvéred miatt van padlón vagy azt, hogy a Te édes kis pasidnak eltökélt szándéka, hogy tönkretegyen? – mondta, majd folytatta higgadtabb hangnemben: - Majd, ha meg tudok köszönni valamit, megteszem! – majd otthagyott, de ezekkel a mondataival egy gondolatot fogalmazott meg bennem. Kedvelni fog… sőt… nagyon is kedvelni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése